A kőrisek, mint elegyfajok csaknem valamennyi természetes társulásunkban előfordulnak. Térfoglalásuk jelentős, területük térségünkben több, mint 8200 hektár (5,6%).
Faanyaguk igen értékes. Nagy fényigényességük miatt állományaik erősen kiritkulnak, ezért nem érdemes elegyetlenül termeszteni őket.
Erdőművelési tulajdonságuk tekintetében eléggé különböznek egymástól.
Térségünkben a magas kőris (MK), a virágos kőris (VK) az uralkodók a kőrisek közül.
Az erdészek által elkülönített magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp pannonica—MaK), mint őshonos, hazai alfafaj szórványosan ugyan, de az erdőállomány adattár tanusága szerint csak néhányszor tíz hektáron van jelen a síkvidéki részeinken.
Az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvatica AK) Észak-amerikai, adventív fafaj, kicsit nagyobb területen ugyan, de szintén alig kimutathatóan van jelen

Kőrisek mindenütt!

És ha valakinek jó a szeme, talán meglátja azt a néhány erdőrészletet is, ahol a magyar kőris jelen van akár főfafajként is.

Sajnálatosan, vagy szerencsére a kőriseink jó része virágos kőris. Sajnálatos, mert ez a fafaj jóval értéktelenebb fát ad. Szerencsére, mert egyre nagyobb tért hódít magának a Balaton-felvidéken telepített tájidegen, betegeskedő fekete fenyveseinkben.